2018. Szántód, olaj/hasított vászon faroston
2018. október
Ebben az időszakban fogyasztói társadalom, az emberek és tárgyak viszonya foglalkoztatta a művészt. Arra a következtetésre jutott, hogy az emberi és a tárgyi testek valójában nagyon összefüggenek.
Az ember mindenféle tárgyakkal próbálja megkönnyíteni az életet. Ezek a tárgyak lassan ellepik az embert, megfosztják valódi szerepüktől. Voltaképpen már nem az ember cselekszik, hanem mindenféle eszközök működnek értük vagy helyettük, s néha ellenük. Újabbak és újabbak jönnek, egyre jobbak és egyre több, amire mind igényt tartanak, mert úgy gondolják attól jobb és több lesz az életük – fogyasztói társadalommá váltak. Hasznos és haszontalan tárgyakkal vesszik körül magukat. Szimbiózisban élnek a tárgyaikkal.
A csitíthatatlan vágy a még több tárgyért és a tárgyakkal való szimbiózis kóros állapot. Viszont valami azt sugallja, hogy a fogyasztói lázat legyűrve ki lehet szakadni belőle.
„A hús-vér lélek ki fog törni a fogyasztói társadalom tárgyiasult bűvöletéből.”
Ez a vízió olvasható a kép tetején bináris kóddal, a gépek nyelvén írva.
